Gardens of the Moon
Ismered azt az érzést, amikor megveszel – esetleg elkezdesz olvasni – egy érdekesnek tűnő könyvet, amiről kiderül, hogy egy sorozat sokadik része? Pontosan így jártam ezzel a sorozattal, egész pontosan a hatodik részével, aminek Bonehunters az eredeti címe. Ha már így jártam, megrendeltem az első részt, és kíváncsian nekiláttam, hogy kiderüljön, milyen sorozat is ez tulajdonképpen..
.. majd az első elolvasása után szép sorban a többit is megvettem. Most éppen a negyedik rész utolsó lapjait olvasom, de az ötödik, hatodik rész is már ott várakozik a polcon. Lebilincselő, rengeteg különleges ötletre, és érdekes karakterekre épített történetekről van szó, ahol egy-egy szereplő története, jelleme csak akkor bontakozik ki előttünk teljes egészében, ha már több részt is elolvastunk.
Tudtommal ennek a könyvnek nincsen magyar fordítása, amit egyrészt megértek, a lentebb vázolt okok miatt, ugyanakkor sajnálatosnak tartom, hiszen így angolul nem olyan jól tudó honfitársaim kimaradnak egy élményből. Hogy miért érthető, hogy nincs lefordítva? Leginkább azon ok miatt, hogy a második-harmadik résztől a könyvek már meghaladják az ezer oldalt – darabonként. Én már évek óta szinte csak angolul olvasok, a nyelvezet és a puszta terjedelem mégis arra kényszerített, hogy néha szünetet tartsak és más könyveket is olvassak. Aztán a kis kitérő után visszatértem megint..
A könyvek meglehetősen terjedelmesek, de angolul kevésbé tudó honfitársaim szerencséjére VAN magyar fordítás. Steven Erikson könyveit kell keresni a boltokban illetve az interneten, és remélhetőleg lesz is elég találat.
Miről is szól ez az egész? A leírás többi részéből kiderül.
A Harry Potter és a Halál Ereklyéi minden tekintetben hozta azt, amit egy hét részt megélt regényfolyamtól vártam.
Vargas Llosa nevét már korábban is ismertem, de eddig még nem volt szerencsém a műveihez. Írásom jelen tárgya már a címével is felkeltette az érdeklődésem, csak hab volt a tortán, hogy egy perui szerző művét olvashatom, lévén, hogy nagy Latin-Amerika „fan” vagyok. És nem kellett csalódnom!
Laurie vicces annyira, hogy az általam nem nagyon kedvelt krimi-műfajt is élvezetessé tudja tenni. Annyira angol, annyira élő és emberi, hogy bármikor el tudom képzelni hogy a könyvből forgatókönyv készül és természetesen Laurie játszhatná benne Thomas Langot. (A filmes ötlet annyira nem is elvadult, mert úgy hírlik, már lecsaptak a megfilmesítés jogaira és természetesen Lauriet kérték, hogy legyen a film forgatőkönyvírója.)
Mindig is szerettem Stanislaw Lem írásait. Már 15 éves korom óta lenyűgözött gondolkodásmódja, kristálytiszta logikája és az, hogy VALÓDI sci-fi-t írt! El mert rugaszkodni a kliséktől. Az ő elképzelt világaiban a kultúrát, a technológiát és társadalmat nem csak antropomorfizált lény alkothatott. Írásainak jó részében a bonyodalom éppen ebből ered. Hiszen az embernek előítéletei vannak azzal kapcsolatban, hogy az előbb felsorolt dolgokhoz mi szükséges, pl. végtagok, fej. Lem történeteiben ez nem mindig van így.
Nagyot néztem, amikor az egyik karácsonyi ajándékomat kibontva ez a könyv bukkant elő. Semmit nem hallottam róla korábban, és elképzelésem sem volt, miről szólhat. Badár neve azonban elgondolkoztatott és kíváncsivá tett.
Legutóbbi hozzászólások