Vargas Llosa nevét már korábban is ismertem, de eddig még nem volt szerencsém a műveihez. Írásom jelen tárgya már a címével is felkeltette az érdeklődésem, csak hab volt a tortán, hogy egy perui szerző művét olvashatom, lévén, hogy nagy Latin-Amerika „fan” vagyok. És nem kellett csalódnom!
A könyv hangulata azonnal magával ragadott. A pergő nyelvezet egyenesen hozzám szólt. A varázslatot fokozta, hogy olyan helyszínek elevenedtek meg a lapokon, ahová bármikor szívesen ellátogatnék, és olyan korszakok, melyekben fénykoromat élhettem volna. Perui városrészek, tengerpartok, Párizs szerelmetes utcái, bárjai, a londoni hippik világa, a japán éjszaka különös találkaházai, Madrid egyik babiloni sokféleséget tükröző negyede. Nincs üresjárat, hősünk és élete állandó mozgásban van. De bármily egzotikus helyszínen is járjon, élete folyása mindig Párizsba vezet vissza.
A főhőst, Ricardo Somocurciot perui kamaszfiúként ismerjük meg a könyv első lapjain, aki éppen megismerkedik élete első és egyetlen szerelmével és aki, mióta csak az eszét tudja, Párizsban szeretné leélni az életét. Sok-sok viszontagsággal, kemény munkával megvalósítja párizsi vágyait, tolmácsként, fordítóként sikerül megvetnie a lábát álmai városában, miközben munkája révén és szerelmét követve beutazza az egész világot.
Ez a könyv elsősorban a szerelemről szól. A nagybetűs SZERELEMRŐL, az egyetlenről. Ami örökre meghatározza a sorsunk, amely végigkíséri az életünk, a legcsodálatosabb mennyországot, de a legmélyebb poklot is megéljük benne, de szabadulni nem tudunk tőle. A legváratlanabb helyszíneken és időpontokban kísért meg újra és újra, hogy egyetlen perc nyugalmunk ne legyen.
Minden korszak, minden helyszín a jó kisfiú egy-egy újabb életszakaszát tárja elénk. Az egykori chilei kislány ezerarcú rossz kislányként, kimeríthetetlen kalandvágyával, megalomániájával újra és újra eltaszítja, megalázza a perui kisfiút, a mirafloresi kislovagot, a macskajancsit, a kakamatyit, hogy aztán váratlanul megint magához emelje a számára örök jó kisfiút.
Az olvasó egyetlen pillanatig sem unatkozik. Sosem tudhatjuk, mi vár ránk a következő oldalon. Merre vetődünk hősünket kísérve? Átkozni vagy szeretni fogjuk-e a rossz kislányt? Lemondunk-e a szerelemről, beletörődünk-e sorsunkba?
Ez a szerelem kétarcú. A nő mellett ott egy város is, Párizs. S mivel én Párizs örök szerelmese vagyok, így minden apró utalás, mely felidézte élményeimet, megdobbantotta a szívem. Az azonosulás teljes volt. De egy egészséges kalandvágy is elég ahhoz, hogy szeressük ezt a könyvet. Az érzelmi hullámvasút magával fog minket ragadni világkörüli utunk során.
0 Response to “Mario Vargas Llosa: A rossz kislány csínytevései”