A Harry Potter és a Halál Ereklyéi minden tekintetben hozta azt, amit egy hét részt megélt regényfolyamtól vártam.
Emlékszem, anno még valamikor 2000 környékén meglepve kérdeztem rá Hurricane barátomtól, hogy mi az ördögért olvas egy gyerekregényt. A válasz szinte magától értetődő volt: “Mert jó.”
Aztán, miután sikerült leküzdenem magamban azokat a prekoncepciókat, miszerint egy gyerekregény – pláne amit ennyire hypeolnak – csak szar lehet, elkértem a fent megnevezett barátomtól az első részt, hogy miután elolvastam tényekkel is alá tudjam támasztani, miért is utálom én Harry Pottert. Igazából az első pár oldal után tudtam, hogy ezt a sztorit bizony bebuktam, függő lettem. Harry Potter-függő.
Ahogy teltek az évek és a regényekben megismert főszereplő egyre idősebb lett a történet is elnyert egy sokkal komolyabb, sokkal érettebb hangulatot. Együtt nőhettünk fel Harry Potterrel, aki bár majd 10 évvel volt fiatalabb mint én, mikor elkezdtem a regényeket olvasni, mégis nagyon könnyen szerethető kiskópévé vált a szememben. Hisz, ki ne álmodott volna arról, hogy a szürke hétköznapok nyomora után egy este, épp a tizenegyediken, bekopog egy félóriás az ajtaján és azt mondja neki, hogy ő biza’ varázsló és ezentúl nem egy átlagos iskolában fog tanulni, hanem egy hatalmas, varázslatokkal teli kastélyban, Roxfortban.
Persze, az első találkozás óta nagyon sok dolog kiderült erről a varázslatos világról és a hetedik regényben – amely egyben az utolsó tanévet is jelentené – Harrynek és barátainak meg kell végül küzdenie a retteget nagy ellenféllel, Voldemorttal.
Rowlingról nagyon sok mindent el lehet mondani, de egy valamint szerintem nagyon fontos kiemelni: olyan új meséket porolt le és épített be a Harry Potter monda-körbe, amelyek ma is értéket képviselnek és fontos részei az életnek. Valamint, nagyon sok gyereknek visszaadta az olvasás élményét, amit már kezdtek elfelejteni a mai világ videós-dvds-tévés felnövő korosztályai. Talán más is olvasni fognak, akik életükben csak a tévét nézték és Harry Pottert olvastak. Talán.
A Halál Ereklyéi felépítésében hű marad az előző hat regényhez. Harry jellemfejlődőse nyomon követhető abban, ahogy az egyre kamaszodó fiú megéli találkozását a szerelemmel, a lemondással, az önfeláldozással.
Most pedig jöjjön a maga a történet:
FIGYELEM! A következő pár sorban leírom nagy vonalakban a történetet. Aki nem akarja elrontani magának az olvasás és felfedezés élményét, ne olvassa tovább!
A Halál Ereklyéi pár hónappal a Félvér Herceg után kezdődik, nem szakítva meg a jó Rowlingos hagyományokat. A hetedik évet szánt szándékkal kihagyni szándékozó Harry, Herminone és Ron társaságában, arra készül, hogy Ron bátyjának esküvője után elinduljanak és elpusztítsák Voldemort megmaradt hoxcruxait (lelkének egy tárgyba kiszakított darabja, amely segítségével akár a halálból is vissza tudna térni). A mágus-társadalom eközben gyászolja Roxfort igazgatóját, a valaha élt legnagyobb mágusok egyikét, Dumledoret, aki még halála előtt megbízta Harryéket ezzel a vészterhes feladattal (hoxcruxok elpusztítása).
Időközben azért a Sötét Nagyurat sem tétlenkedik. Folyamatos ármánykodása és cselei után szinte a teljes mágus-elitet lecseréli a minisztériumban és saját halálfalóit ülteti a fontosabb székekbe, ezzel elkezdve a sárvérűek és a velük szimpatizálók üldözését. Harryék közben megismerik Dumbledore múltjának néhány olyan szeletét, amely teljesen elbizonytalanítja az egyébként is kétségek között őrlődő Harryt a célokról és más irányba tereli barátait. Elkezdenek kutatni a Halál Ereklyéi után, amivel állítólag uralkodni lehet a Halál fölött. Fokozatosan rájönnek, hogy Dumledore milyen jeleket hagyott a számukra és egyre közelebb kerülnek a megoldáshoz is, amikor Harrynek döntenie kell arról, hogy melyik irányba mennek tovább: a hoxcruxok elpusztítása vagy a Halál Ereklyéinek felkutatása közül kell választaniuk.
Miután Voldemortnak sokadik alkalommal sem sikerült legyőznie a szinte még gyerek Harryt, arra kezd gyanakodni, hogy valami nem stimmel a közös magú pálcájával és elkezdi felkutatni a pálcák urát, ami történetesen a Halál Ereklyéinek egy darabja. Miután sikeresen megszerezi a pálcát már nyílt támadást indít a Harry-szimpatizáns erőkkel szemben, amely Roxfort falai alatt csúcsosodik ki.
Harryék tábora egyre nő, sok a szimpatizáns, de a harcok hevessége óhatatlanul hozza magával, hogy a kedvelt mellékszereplők közül jó pár sajnos szomorú véget ér. Olyan fontos, meghatározó személyeik is, akik bizony sok olvasónak a kedvencei lehetettek. Röviden szólva: hullanak a szereplők, mint a legyek. Szerencsére a Halálfalók között is arat a halál, de a jó oldal veszteségei nagyon súlyosak.
A történet végét nem szeretném elárulni a leírásban, de szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy jó véget ért a történet!
Jó kis cikk volt.
Speciál én nagyon fogom hiányolni a HP könyveket,mi lesz velünk?
Bocs, hogy ilyen későn reagálok, de kissé el voltam havazva.
Abban bízom, hogy azért Rowling nem fogja abbahagyni az írást, de félek, hogy mindenki a HP-regényekhez fogja majd hasonítani, bármit is írjon majd.
Anno, arról is volt egy cikk az indexen, hogy talán el tudja képzelni, hogy majd később ír egy folytatást a hét könyvhöz. Majd meglájuk.
Remélem is,hogy ir folytatást.
De addig is,kicsit más,nem tudod mikor lesz Eragon 3?
Annyit láttam, hogy még csak előrendelésben van meg a Brisingr (2008.szeptember 20.-n fog megjelenni kint.)
Itt is megjelent egy kritika a könyvről:
http://www.scriptorium.eoldal.hu/cikkek/konyvjelzo/predestinatio