Boldogságregény.
Így definiálják szinte majd mindegyik könyves portálon François Lelord regényét.
A történetről dióhéjban: Volt egyszer egy Hector nevű fiatal pszichiáter, aki nem volt igazán elégedett magával… Miért? Mert rájön, hogy nem tudja, mi is a boldogság, és ez nemcsak orvosként, hanem magánemberként is zavarja. Ezért – ahogy az a nagykönyvben meg van írva – világ körüli útra indul, maga mögött hagyva praxisát, barátnőjét, addigi életét. Ha nem is járja be a földgolyót, de néhány távoli országban meglátogatja legkülönfélébb barátait, akiken keresztül érdekes emberekkel ismerkedik meg, különleges tájakat és kultúrákat lát, újabb és újabb szempontokat találva a boldogságkutatáshoz. Kalandjai során számot kell vetnie párkapcsolatával, szembe kell néznie régi barátai időközben megváltozott személyiségével, élethelyzetével, de elsősorban önmagával…
És kedves olvasó, az olvasás közben saját magunkkal is.
[„A boldogságot jól tönkre lehet tenni összehasonlítgatással…”]
Az egész kötetet áthatja a gyermeki vidámság – mégis valamiféle keserédes, szomorkás hangulat árad belőle. Minden egyes sorában magunkra ismerhetünk. Nem feltétlen abban, hogy Kínában kurvázunk, mint Hector, hogy szerzetesekhez mászkálunk, mint Hector, hogy elégedetlenek vagyunk folyamatosan magunkkal, mint Hector (de! ezért is!), hanem azért mert minden egyes sorával óriási leckét kapunk a boldogság valódi értelméről. Mi is a boldogság és a szeretet (kinek mi ugye…), mit jelent boldognak lenni.? Úgy Isten igazán!
[„Sokan mindig csak a jövőben tudják elképzelni a boldogságukat…”]
Az író szándékosan alkalmazva a gyermeki nyelvezetet, naivként beállítva főhősét (valószínüleg saját magát…), olyan fokon tudja ’Vele’ robbantani a súlyos boldogság- és bánat aknákat az ember agyában, hogy abba “belepusztulunk”– a szó jó és rossz értelmében egyaránt.
Oldalanként változik a helyzet – kinek-kinek, személytől függően. Milyen élmények, milyen tapasztalatok hatása alatt olvassa a könyvet.
Hiába azonban a bitter-sweet symphony, a végén, az utolsó lapot is áthajtva, nincs más egyszerűen, ami eszünkbe jut, csak egy: miért nem vagyunk mi is a boldogság nyomában?
Szívből ajánlom!
***
Ez a post meg azért, mert Sel. olyan régóta rágta a fülem egy rövid ajánlóért! 
Legutóbbi hozzászólások