Ismered azt az érzést, amikor megveszel – esetleg elkezdesz olvasni – egy érdekesnek tűnő könyvet, amiről kiderül, hogy egy sorozat sokadik része? Pontosan így jártam ezzel a sorozattal, egész pontosan a hatodik részével, aminek Bonehunters az eredeti címe. Ha már így jártam, megrendeltem az első részt, és kíváncsian nekiláttam, hogy kiderüljön, milyen sorozat is ez tulajdonképpen..
.. majd az első elolvasása után szép sorban a többit is megvettem. Most éppen a negyedik rész utolsó lapjait olvasom, de az ötödik, hatodik rész is már ott várakozik a polcon. Lebilincselő, rengeteg különleges ötletre, és érdekes karakterekre épített történetekről van szó, ahol egy-egy szereplő története, jelleme csak akkor bontakozik ki előttünk teljes egészében, ha már több részt is elolvastunk.
Tudtommal ennek a könyvnek nincsen magyar fordítása, amit egyrészt megértek, a lentebb vázolt okok miatt, ugyanakkor sajnálatosnak tartom, hiszen így angolul nem olyan jól tudó honfitársaim kimaradnak egy élményből. Hogy miért érthető, hogy nincs lefordítva? Leginkább azon ok miatt, hogy a második-harmadik résztől a könyvek már meghaladják az ezer oldalt – darabonként. Én már évek óta szinte csak angolul olvasok, a nyelvezet és a puszta terjedelem mégis arra kényszerített, hogy néha szünetet tartsak és más könyveket is olvassak. Aztán a kis kitérő után visszatértem megint..
A könyvek meglehetősen terjedelmesek, de angolul kevésbé tudó honfitársaim szerencséjére VAN magyar fordítás. Steven Erikson könyveit kell keresni a boltokban illetve az interneten, és remélhetőleg lesz is elég találat.
Miről is szól ez az egész? A leírás többi részéből kiderül.




A könyv azért került a kezembe, mert anno
Csilla egy régebbi személyes ismeretségem, ígyhát megint különleges érzés fogott el, ahogy kézbe fogtam a könyvét. Legutóbb a “Város a két fül között” nagyon tetszett, és állíthatom, az Ólomerdő bőven túltesz még azon is.
Legutóbbi hozzászólások