Innentől ez hivatalos: nekem tetszik minden, ami Laurie. Na jó, nem minden (akad egy-két korai vígjáték, ahol nem hozott igazán emlékezeteset a számomra), de azt kell mondanom, hogy amelett, hogy zseniális mint Dr House, még írónak sem utolsó.
Az a helyzet, hogy voltam már börtönben. Csak három hetet, és csak vizsgálati fogságban, de amikor az embernek napi két sakkpartit kell lenyomnia egy tőszavakban beszélő West Ham-focidrukkerrel, akinek az egyik kezére a HALÁL szó van tetoválva, a másikra pedig az, hogy HALÁL – mindezt olyan sakk-készlettel, amiből hiányzik hat gyalog, az összes bástya és két futó -, akkor hirtelen azon kapja magát, hogy elkezdi igen nagyra becsülni az élet apró örömeit. Azt például, amikor nem kell börtönben lennie.
Laurie vicces annyira, hogy az általam nem nagyon kedvelt krimi-műfajt is élvezetessé tudja tenni. Annyira angol, annyira élő és emberi, hogy bármikor el tudom képzelni hogy a könyvből forgatókönyv készül és természetesen Laurie játszhatná benne Thomas Langot. (A filmes ötlet annyira nem is elvadult, mert úgy hírlik, már lecsaptak a megfilmesítés jogaira és természetesen Lauriet kérték, hogy legyen a film forgatőkönyvírója.)
Néhány szóban a történetről:
Thomas Langról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy túlzottan sikeres lenne. Miután a hadsereg speciális erőitől kilépett, magánembereknek, cégeknek végez olyan feladatokat, ahol az ilyen irányú szakképesítés előnyt jelent. Ám, egyszer kap egy olyan megbízást, amit nem tudna jó szívvel elfogadni: emert kellene ölnie. Valamiért azonban úgy gondolja, hogy nem elég élből elutasítania az ajánlatot még figyelmeztetnie is kell a célpontot a rá leselkedő veszélyre. Innentől csak egyre bonyolódik a helyzet, mert belekeveredik egy kábítószer és fegyvercsempész terroristaszervezetes-titkoszgolgálatos eseményláncolatba, amelyből első pillanatra látszódik, hogy csak rosszul szállhat ki. Itt ott felbukkan mellette egy-két csinos nő, szövődnek a szerelmek és egyre hullanak a rosszfiúk (és a jók is), valamint kiderül, hogy miért A balek lett a könyv címe. Annyit azért elárulhatok, hogy nem kell halálra aggódnunk magunk morgós doktorunkért.
Valós okokból az emberek félnek a híres emberek által írt könyvektől, amire legtöbbször van is okuk, de ez alól üdítő kivételt képez Hugh Laurie: A balek című könyve. Könnyed, szórakoztató, jó kis krimi. Ajánlom mindenkinek!
Régebben nem szeretem sem a sci-fit és a hagyományos krimi-regényeket. Valamiért azonban, amikor kezembe került Richard Morgan Valós halál című regénye teljesen felül kellett bírálni a régi prekoncepcióimat.
Ezt a könyvet annak idején, amikor megjelent, előrendeléssel vettem meg az Amazonról. Akkor már túl voltam pár William Gibson regényen – magyarul és angolul is – és tudtam, hogy Ő egy kiemelkedően jó sci-fi író.Ennek megfelelően meg is lepődtem, amikor kiderült, hogy a könyv egyáltalán nem sci-fi, sokkal inkább krimi – bár annak is különleges. Most, másodjára olvasva majdnem ugyanakkora élmény volt, mint annakidején – noha ugyanolyan nehéz volt átvergődni az első 50 oldal lassan pergő mondatain, utána megint letehetetlennek bizonyult.
Legutóbbi hozzászólások